Kedves Testvéreim! Szent Márk evangélista
jó hírt hoz ma nekünk, amikor azt mondja: Jézus “Magához hívta a tizenkettőt,
és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken.”
Próbáljuk meg megfigyelni ennek a jó hírnek
a különböző oldalait. Az egyik ez: Jézus semmit nem akar egyedül csinálni,
hanem szüksége van az emberekre. Ebből a célból helyezi el egyesek szívébe a
vágyat, hogy kövessék őt, vagyis szakadjanak ki a tömegből. A tömeg ugyanis
követte, hallgatta őt, csodákat kért, de aztán hazament a saját házába. A
tanítvány azonban arra kapott meghívást, hogy a Jézussal való szoros
közelségben élje meg tapasztalatát. A
tanítvány kiválik a tömegből, és Jézussal marad, közösségben él Vele és bárhová
követi.
A jó hír egy másik oldala pedig ez: Jézus
azért hívja magával a tanítványt, hogy misszióba küldje, hogy részesévé tegye annak
a küldetésnek, amit az Atyaistentől kapott.
Jézus kezdeményezi a tanítványok szétküldetését.
És ezt úgy teszi, hogy megszabadítja őket mindenféle aggodalomtól. Ezért Jézus
a következő utasításokat adja nekik: “Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek
semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben.
Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra”. Azt jelenti hogy a tanítványok minden gazdagsága és biztonsága az, aki őket
elküldi: Jézus.
Jézus arra küldi a tanítványait, hogy
tanúságot tegyenek másoknak a teljesség megtapasztalásáról, amit ővele éltek
meg. Ezért Jézus kettesével küldi szét őket. Abban az időben ugyanis egy
tanúságtétel akkor volt érvényes és hihető, ha két tanú volt jelen. A
tanítványok pedig elmennek és elmesélik a Krisztussal megélt tapasztalataikat.
Elmesélik a Krisztussal való találkozás szépségét, és mindazt, amit ő mondott. Ők
hallották beszélni Atyjáról, az Istenről, a mennyek országáról, hallották a
boldogságokat. Látták a meggyógyult betegek hitét.
A tanítványoknak tovább kell adni
mindenkinek ezt a hitet, vagyis annak az örömteli megtapasztalását, hogy
Krisztus által megtalálták az Istenbe vetett hit örömét, aki az Atya és aki
elküldte egyszülött Fiát, hogy aki hisz Benne, annak örök élete legyen.
Még egy oldala a jó hírnek ez is. Amikor
Jézus “Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket”, felfedi
előttünk Isten végtelen szeretetét az ember iránt, ahogyan azt csodálatosan
leírja Szent Pál a szentleckében: Az Atyaisten igazán “megáldott minket az egek
minden áldásával, Krisztusban, aki megmutatta nekünk az Atya akaratának
titkát… vagyis azt, hogy Jézusban egyesül minden létező, az égiek és a
földiek.”
A szentleckében Szent Pál összefoglalja
mindazt, amit az Atya Krisztus által a Szentlélekben értünk tett. Az Atya
ugyanis öröktől fogva fiainak választott minket. Ez az ő akaratából történt, irántunk való szeretetének
köszönhetően, ami egyszülött Fiában mutatkozott meg. Krisztus érdeméből ugyanis
minden ember megkapta a megváltást, a bűnök bocsánatát, Krisztus misztériumának
megismerését és az ő örökségét.
Ezért amikor Jézus “Magához hívta a
tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket” Ő már elkezdte az emberiség új történelmét.
Attól a perctől kezdve ugyanis Jézus az évszázadokon át küldte az embereket
minden népből és minden nyelvből, mert Ő a világmindenség és a történelem
középpontja.
Feltámadása után Jézus ezt hirdeti: “Amint
engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”.(Jn.20,21). A küldetés,
amit Jézus az Atyától kap ugyanaz, mint amit minden hívő megkap Krisztustól.
Ezért hirdeti Krisztus: “Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem
befogad, azt fogadja be, aki engem küldött… aki pedig egy pohár friss vizet
ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom – bizony mondom
nektek, nem marad el a jutalma”. (Mt.10,40.42).
Ebben az összefüggésben nagy jelentősége
van annak, hogy a pap minden szentmise végén kijelenti: a Szentmise véget ért,
menjetek békével. Jézus Krisztus ezekkel a szavakkal küldi a világba az
apostolokat. A szentmise befejeztével mindenki kimegy a templomból és
jelenlevővé teszi Krisztust bárhol, ahová megy.
Ezért kijelenthetjük, hogy hitünk
beteljesedett formáját Jézus ezen szavainak a tartalma jelenti: “Menjetek
tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és
Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit
parancsoltam nektek (Mt.28,19-20).
A Szentatya, XVI. Benedek pápa ezekkel a
szavakkal újította meg ezt a küldetést a hívők felé: “A Szentlélek egységet
akar, a teljességet akarja. Ezért az ő jelenléte elsősorban a missziós
lendületben mutatkozik meg. Aki talákozott valami igazzal, széppel, jóval a
saját életében, siet, hogy megossza azt mindenhol, a családjában és a
munkájában, életének minden területén… és mindezt határok nélkül teszi,
hiszen hordozója egy olyan jó hírnek, ami mindenkinek szól”.
Szeretnék emlékeztetni a Szentatya egy
másik buzdítására is, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az egész egyháznak missziós
feladata van. Ezt mondja a Szentatya: “A világ megváltása egyedül a világi
hívők dolga… Az Egyházzal való együttműködést tekintve, a laikusok feladata
magasabb rendű a papok, püspökök, sőt magának a pápának a feladatánál is. Nem azért, mert fontosabb, hanem mert sokkal
nagyobb. Egy pápának meg kell elégednie azzal, hogy lelki szinten irányelveket ad,
mert a felsőpapság hatalma csakis egyenesen a lelkekre irányul, nincsen hatalma
test és a múlandó dolgok felett. Eközben a Laikusnak hatalma van a társadalmi
élet minden területén, minden olyan tevékenységen, ami értéket képvisel. És a
laikusnak ezen a papi hatalmán keresztül minden Krisztus felé törekszik.”
Kedves Testvéreim! Szükségünk van arra,
hogy mindig visszatérjünk az oltáriszentséghez, mert itt világosabb eszünk és
szívünk számára, hogy Jézus barátainak választott minket, és arra küld, hogy
együttműködjünk Vele minden ember üdvösségéért a világ végéig. Azt mondja
Jézus: “Én veletek vagyok a világ végezetéig.”
Ez azt jelenti, hogy bárhol is vagyunk,
rajtunk keresztül Jézus működik a bűnök megbocsátásán, adja az igazság fényét,
és az örök életet.
“Urunk, Jézus Krisztus Atyja világosítsa meg lelki szemünket, hogy
megértsük, mily reménységre hívott minket”.
(Alleluja
verse). Amen
