Kedves testvérek!
A szenteste a sötétség és a fény, a világosság hiányának és a világosságnak játékával az egész emberi létezésünket elénk tárja. Benne van a mai este ilyenforma fényjátékában az emberi életünk negatív és pozitív oldala. A szenvedés és a béke; a szomorúság és az öröm; az aggodalmaink és félelmeink, valamint az erős bizalom, és a megnyugvás, hogy semmi bajunk nem lehet; a magány és az érzés, hogy szeretve vagyunk …a halál és az élet.
És a mai szent éjben ránk mosolyog egy gyermek. Isten törékeny gyermekként nyilvánul meg nekünk. A Királyok könyve juthat eszünkbe: „Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.” (1 Kir 19, 11b-12). Mi persze Istent erős hősként, nagyhatalmúként képzeljük el. Itt meg egy csecsemő van előttünk. A Hit évében pallérozzuk meg hitünket! „Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél.” (1 Kor 1, 25). A gyermek Isten hatalmas Fia, a Megváltó!
Testvérek! A Karácsony éjszakája törölje ki szívünkből a kishitűséget, a félelmeket, az aggodalmakat, a szorongást, az elkeseredést és a reménytelenséget, hogy mindenünket betöltsön az Isten emberszeretete és az abból fakadó hit. „Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia” (1 Jn 5, 4-5).
„Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog! (Ef 5, 14). Ismétlem, Isten érted lett ember.
Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene. Elvesznél, ha ő el nem jött volna.
Örvendezve ünnepeljük meg tehát üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét. Ezt az ünnepnapot ünnepeljük meg, amelyen a nagy és örök napból nagy és örök nap jött el erre a mi annyira gyorsan múló napunkra.” (Szt. Ágoston). Ámen!
