KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA (Alberto atya)

Kedves Testvéreim!
Ma, Krisztus Király ünnepén az egész emberiség dicsőítő es hálaadó himnuszt zeng, ahogyan azt a szentlecke tanítja, amely ezt hirdeti: “Ő szeret minket. Vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké”.
Az Egyház ma azt kéri, hogy Krisztus király mivoltáról elmélkedjünk, ahogyan az olvasmányban is meg van írva: “Hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha”.
Szükséges, hogy mélységében és pontosan értsük Krisztus misztériumának ezt az aspektusát, a Szent Evangélium hallgatásán és a róla való elmélkedésen keresztül, mert ez hitünk sarokpontja.
A mai Evangéliumban azt találjuk, hogy maga Jézus jelenti ki, hogy király, Pilátus előtt. Pilátus képviselte az akkori idők legnagyobb emberi tekintélyét. És őelőtte Jézus hivatalosan kijelenti isteni király mivoltát.  A megdöbbentő az a tény, hogy Jézus halálraítéltként áll Pilátus előtt. Világos és nyilvánvaló azonban, hogy Pilátus a vesztes és Jézus a győztes.
Ezért Jézus rögtön tisztázni akarja, hogy királysága, hatalma “nem ebből a világból való”. Jézus azt akarja mondani, hogy hatalma nem ugyanazon a szinten van, nem ugyanaz a természete, mint annak a hatalomnak, amit Pilátus gyakorol. Így magyarázza meg: “Ha ebből a világból volna országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére”.  Jézus ezekkel a szavakkal azt mondja Pilátusnak, hogy neked szükséged van hadseregre, erőre és  erőszakra, nekem azonban nincs.
Jézus, miután tisztázta ezt az alapvető pontot, bevezet királyságának természetébe: “király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra”.
Kedves Testvéreim! Ezeket a szavakat hallgatva a keresztény kinyilatkoztatásnak és hitünknek a legfontosabb kijelentését hallottuk.
Krisztus királyságának természete abban áll, hogy az ember aláveti magát és engedelmeskedik az ő Kinyilatkoztatásának, vagyis annak a tanúságtételnek, amit Ő tesz az Igazságról. Krisztus királyságának alapja az a tény, hogy az Ő személyében, életében és tetteiben Isten teljesen felfedte önmagát. Isten, Fiának megtestesülése által elmondta a teljes és végleges Igazságot önmagáról és az emberről.
A keresztény hit középpontjában tehát Krisztus áll, aki felfedi előttünk Istenről és az emberről a teljes igazságot. És ezért ez az Igazság Krisztus királyi erejének eszköze és királyságának egyetlen ereje. És mi akkor valósítjuk meg az ő országát, amikor meghallgatjuk és engedelmeskedünk igazságának.
Kedves Testvéreim! A meglepő dolog ez: Jézus egy olyan perben nyilvánítja ki királyságát, amiben bűnözőként halálra ítélik. Ma is ez történik, közöttünk és városainkban is.
Mindig Krisztus jelenti ki a királyságát és ő valósítja meg uralmát a fény és a sötét ellentétében, minthogy “A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel”. [Jn 1,5]. Krisztust perbe fogják, mert az ember elutasítja, hogy meglássa, megértse saját magát, aszerint az igazság szerint, amit Krisztus fedett fel előttünk. Az ember tragédiájának gyökere a hazugság, mint Krisztusnak, a kinyilatkoztatásnak a radikális elutasítása.
Krisztus elutasítása építi a hazugság kultúráját, ami az ember rabszolgaságát hozza létre és a halálát okozza. A hazugságnak ez a kultúrája fogja perbe Krisztust, mert királysága tisztán és egyszerűen az igazság uralma.
Jézus a Feltámadott, aki legyőzte a halált, és mindig benne marad a történelmünkben, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Az igazságról szóló tanúságtétel pedig ez: “Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad”. (1Jn.4,16). “úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. (Jn.3,16).
Jézus már Pilátus előtt megvalósítja tanúságtételét az igazságról. Ugyanis miközben halálra ítélik, jelenvalóvá teszi Isten szeretetét, aki magára veszi az emberek bűnét. Amit Jézus, Isten Fia elszenvedett, azt az Atyaistennel együtt szenvedte el. Krisztus kínszenvedése a kereszten az emberek bűne miatt szenvedő Atyaistent mutatja be és képviseli.  A kereszthalál borzalma  megmutatja, mennyire utálja az Atyaisten az emberek bűneit. Fiának kereszthalálában az Atyaisten szívére vette a bűnt és lerombolta Fia iránti szeretetével. Ez a jelentése Szent Pál szavainak, aki ezt hirdeti: “Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk”. (2Kor.5,21) .
Jézus a szentségeken keresztül gyakorolja tovább királyságát. Jézus az, aki ezeken keresztül szeret minket, megszabadított vére által a bűneinktől, és a papok királyságává tett minket Atyjáért, az Istenért.
Ez a csodák csodája: mi mindannyian, akik újjászülettünk a keresztségben, részesei vagyunk Jézus Krisztus királyságának. Jézus misztériumai nem jutottak még el a teljes tökéletességükre és teljességükre. Biztosan teljesek és tökéletesek, már ami Jézus személyét illeti, de nem azok bennünk, akik az ő tagjai vagyunk, és még az Egyház, az Ő titokzatos teste sem az. Isten Fia azt szeretné, hogy megtestesülésében, születésében és életében osztozzunk, folytatódjanak ezek bennünk és az egész Egyházban.
Jézus tökéletessé akarja tenni bennünk szenvedésének, halálának és feltámadásának titkait. Ezt úgy teszi, hogy hagyja, hogy szenvedjünk, meghaljunk és feltámadjunk Ővele és Őbenne. Arra vágyik, hogy átadja nekünk az ő dicsőséges és halhatatlan állapotát – ami csak a Paradicsomban fog beteljesedni -, de már most megújítja az emberek szívét és tetteit. Ténylegesen Krisztus Király az a központ, ami irányítja az életet, átalakítja a társadalmat és megújítja a világegyetemet. Amen.