Bemutatkozás

Tisztelt látogató!

Örömmel köszöntjük plébániánk honlapján.

„Bár Jézus maga semmit sem vétett, az ítélet ártatlanul érte, a bűnösökért még is szenvedést vállalt. Az ő halála bűneinket elvette, feltámadása megigazulást adott nekünk”.

Ezt a szöveget halljuk ma, Virágvasárnapon, a Felajánlás és az Átváltoztatás között, az úgy nevezett Prefáció részén. Így készüljünk a Nagy hétre, de főképpen Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának titkára. Ma feltárjak előttünk azt, hogy mi a legmélyebb értelme annak, amit ünneplünk Húsvétkor. Nem tudom, hogy mennyire érthető a „megigazulás” szó, talán túlzottan szakszónak hangzik. Mit nyerünk a hitünkkel? Mit ad nekünk Isten? Nagyon sok válaszunk lehet erre, de nem tudunk nem csodálkozni, amikor felfedezzük, hogy Isten egy egyértelmű igazságtalanságon keresztül kiigazítja, mondjuk így, az emberek sorsát. Ellentmondásos, nem? Az ember, a Szentírás szerint, a bűne miatt a halál szolgasága alatt lett vetve, amiatt, hogy szabadságában Isten ellen fordult. Jézus önszántából vállalja ezt az igazságtalanságot és értünk hajlandó meghalni is. Az ő áldozata elveszi a bűneinket, és a feltámadásával teljesen megvalósul az Isten terve. A megigazulás az, hogy újra lesz örök életünk. Ez az üdvösségünk: visszanyerjük azt, amire Isten hívott az idők kezdetétől. Isten azért teremtett, hogy vele tartsunk, hogy szeretetéből éljünk, hogy jelenlétében gyönyörködjünk. Mi az övéi vagyunk, mindannyian. Ezért mutatta meg végtelen irgalmasságát, ezért nem féltett semmit se azért, hogy visszatérhessünk hozzá. Hihetetlen! Csak úgy kapjuk, anélkül hogy megérdemelnénk. Legalábbis így megérthetjük, hogy miért a Húsvét a legnagyobb ünnepünk. Mi mást kérhetünk?

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 Marco Faccioli plébániai kormányzó, a kapucinusok és a plébániánk közössége