Kedves Testvéreim!
Ádvent harmadik vasárnapja felfedte előttünk Isten örömét, amint a próféta szavai által kinyilatkoztatta születését az időben: “(Isten) Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével; örül majd neked ujjongó örömmel, úgy, mintha ünnepet ülne.” (Szof.3,17s).
Ádventnek ezen a negyedik vasárnapján Isten öröme tölti el egy asszony, Erzsébet testét és lelkét, amikor meglátja belépni házába Szűz Máriát. “Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: “Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!”
Ezek a szavak beépültek leggyakrabban mondott imánkba: az “Üdvözlégybe”. Az Üdvözlégy első fele csupa örömteli kifejezésből áll, mert a szent Szűz az első lakhely, ahol Isten emberré lett és közöttünk lakik. Az Üdvözlégy Gábor angyal szavaival kezdődik, aki Isten nevében beszél, ezt követik Erzsébet szavai, aki az egész emberiség nevében szól.
Mindannyiszor, amikor az Üdvözlégyet mondjuk, Isten és az emberiség öröme a mi örömünkké is válik. Ezért az Üdvözlégy egy tipikus hitvallás. A mi hitünk az esemény feletti örömkitörésből fakad, vagyis mert “Krisztus éppen emberi helyzetemben érkezik el hozzám, aki várok valamit, mert érzem, hogy hiányzik valami. Jézus mellém állt, önmagát ajánlotta fel válaszként eredeti szükségleteimre.”
Az Üdvözlégy a hit hatalmas kifejezése, mert ismétlése megteremti annak tudatosságát, hogy “Isten nem hagy minket sötétben botorkálni, hanem emberként megjelent köztünk. Õ olyan nagy, hogy megengedheti magának, hogy egészen kicsivé váljon. Isten emberi alakot öltött. Csak ez az Isten ment meg minket a világtól való félelemtõl és a létünk üressége miatti szorongástól.”
Az Üdvözlégy Mária elimádkozása, különösen a Rózsafűzérrel, az evangelizáció egyszerű és hatékony módja. A közös rózsafűzér-imádság ugyanis nagyon segít megújítani és elterjeszteni a Jézus Krisztus jelenlétébe vetett hitet, aki valóságos Isten, és valóságos ember, ahogyan azt a szentlecke írja, ami kijelenti: “amikor (Krisztus) a világba lép, így nyilatkozik: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. … Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat”.
Ezek a szavak, amelyeket Jézus a világba lépésekor hirdet, összhangban vannak a Szűz Mária Gábor angyalnak adott válaszával: “Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”. És Szent Erzsébet megerősíti: “Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
Fontos tanítás annak hangsúlyozása, hogy az Istennek való engedelmességgel lesz Szűz Mária Isten anyjává, és lesz Isten Igéje az emberré vált igévé. Az emberi történelem ezen a világon ismét teljesen Isten történelme lesz, a mi üdvösségünk története. Üdvösségünk ugyanis Jézusnak és édesanyjának engedelmességéből fakad. De ha az ő engedelmességük nem válik a mi engedelmességünkké, nem jutunk el az örök üdvösségre. Nagy szükségünk van tehát arra, hogy neveljük egymást az Istennek való engedelmességre, hogy megértsük az élet különböző körülményei között, mi az ő akarata, vagyis hogyan szeretne minket Isten vágyaink beteljesedése felé vezetni.
Ezért a Szent Karácsony különleges módon felragyogtatja az Istennek való engedelmesség szépségét Szűz Máriában, a gyermek Jézusban, aki a jászolban fekszik, Szent Józsefben, az angyalokban, akik énekelnek az égben, a pásztorokban, akik Betlehembe mennek és a Három Királyokban, akik keletről jönnek imádni a zsidók újszülött királyát.
Figyeljük meg alaposabban azt a szépséget, ami a Szűzanyában és a jászolba helyezett Jézus Krisztusban ragyog fel.
A Szűzanya engedelmessége visszaadja az Istennek való engedelmesség szépségét minden asszony számára, aki anyává válik. A megdöbbenés, amit egy várandós asszony láttán érzünk, annak szépségéből fakad, hogy engedelmeskedik a teremtő Istennek.
A Gyermek Jézus szépsége abból fakad, hogy szeretettel engedelmeskedik az Atyaistennek, így hát Jézus, amikor a világba jön, ezt mondja: ”Íme, elmegyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat” és ezzel folytatja: “Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott”.
A betlehemi Gyermek Jézusról elmélkedve megértjük, hogy minden ember azért születik meg, hogy megtanuljon Isten fia lenni, és növekedjen az Istennek való engedelmességben, mígnem eljut az élet teljességére, ami az örök boldogság Istennel. Szűz Mária, és Fia, Jézus az Istennek való engedelmességgel megnyitották az emberek előtt az utat, ami az élet teljessége felé vezet. Ezért igazsággal mondhatja Jézus: aki engem követ, annak örök élete lesz, és elnyeri az élet százszorosát idelenn, mert a keresztény élet olyan mértékben lesz gazdag, érett és meggyőződésteli, amilyen mértékben megtapasztalja Jézusnak ezt az ígéretét.
A szentlecke kijelenti, hogy alapvető dolog Istennek engedelmeskedni, megcselekedni az ő akaratát. Ezt mondja ugyanis: “Isten akarata szerint Jézus Krisztus testének feláldozása egyszer s mindenkorra megszentel bennünket”. És mi azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük, a szentmisében, Krisztus testének feláldozását a mi üdvösségünkért. Krisztus most azt kéri tőlünk, hogy őszintén vegyünk részt testének feláldozásán, hogy felismerjük, hogy ami testünk az ahely, ahol megélhetjük az Istennek való engedelmességünket, amint arra Szent Pál buzdít bennünket, aki ezt mondja: “Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok”. (Rom.12,1).
Így tehát az Istennek Jézus Krisztusban való engedelmesség a fő út, amin eljuthatunk oda, hogy osztozunk Vele örök dicsőségében. Amen
