Kedves testvérek!
Advent 4. vasárnapjának evangéliuma önmagában is igen gazdag, de Pio atya életszentsége fényében nagyon fontos aláhúzásokat nyer. Mária és Erzsébet találkozása, az ott történtek, az akkor elhangzottak megelevenednek előttünk és megszólítanak bennünket is.
Csodálatos, hogy két áldott állapotban lévő asszony találkozása az üdvösség pillanatának egyik legfontosabb pillanatává válik. A gyermeket váró Mária és Erzsébet elénk állítja Isten legalapvetőbb tulajdonságát, hogy Ő az Élet ura, Ő Teremtő, Életadó. A megváltás, a bűnök bocsánata, a kiengesztelődés is – Isten és ember, ember és önmaga, ember és ember, ember és teremtett világ között – alapvetően nem más, mint Életadás. A héten találkoztam a Facebook-on egy mondattal, ami az óta nem hagy engem, és amelyet most megosztok, s ami így szól: ’A Karácsony nem üzlet, hanem ÜZENET’. A Karácsony Üzenet! A mi magyar elanyagiasodott világunkban, amiben minden értékét a pénzben mérünk, Karácsony – a Hit évének 11. hetében -, az üzeni, hogy Isten előtt az Élet és az Ember minden más értéken felül áll. Jó lenne figyelni azokra az általunk primitívnek tartott népekre, amik nem afelett szomorkodnak amijük nincs, hanem tudnak annak örülni amijük van. És mink van? Isten csodálatos szeretetet, – Isten, amikor mi elfordultunk tőle és megtagadtuk Őt, a legnagyobb kincsét adta nekünk, egyszülött Fiát, hogy megváltson bennünket! Unos-untalan tudom ismételgetni, hogy Pio atya végső soron nem volt más, mint egy Istenbe szerelmesedet ember, aki nekünk is – itt és most – azt tanítja, hogy arra vagyunk meghívva, hogy úgy éljük életünket, hogy családtagjaink, rokonságunk, barátaink, munkatársaink azt mondhassák ránk nézve: „Íme Krisztus!”.
Egy Ágoston atyához címzett decemberi levelében, Pio atya így ír, mialatt Karácsony titkát szemléli: „A Fölséges Isten el kívánja jegyezni az emberek lelkét a hitben, és a lélek amely meg kívánja tartani ezt a mennyei eljegyzést abban a tiszta hitben kell járnia, amely az egyetlen megfelelő eszköz a szeretet ezen egyesülésének megvalósításához” (1913. december 19.). A Karácsony ennek a mennyegzőnek az ünnepe, amely menyegző nem csak Jézusban, de minden emberben, meg szeretne valósulni. A közüllőnk emberek közül való Máriáról a Zsinat azt tanította nekünk: „Szűz Máriát ugyanis, (…) az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagjaként, másrészt az Egyház hitének és szeretetének előképe és ragyogó példájaként tiszteljük, s a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével édesanyaként követi őt.” (LG 53). Nem csoda hát, hogy nagyon oda figyelünk a mai evangéliumi példájára, ahol Erzsébettől haljuk Mária személyiségének és örömének leírását: „boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked”. Mert gazdag vagy, hatalmad van, egészséges vagy, fiatal és erős? Nem! Mária „„boldog vagy te, aki hittél”.
Az Élet Istenébe vetett hit Máriát és a Szenvedés egyhítésének házát alapító Pio atyát is a gyenge, segítségre szoruló, beteg, szenvedő emberiség megsegítésére indította. Karácsony Üzenetében az is bennefoglaltatik, hogy ha Isten így szerette a bűn betegségében, gyengeségében, tévedésében, hazugságában vergődő világot, akkor nekünk ’krisztusiaknak’ is meghívásunk van arra, hogy meglássuk a bűnben, a gyengeségben, a kiszolgáltatottságban, a tévedésben, a becsapotságban, az ördögi hazugságban vergődő emberiséget.
A Budai Kapucinusbeli cikkemben is idézem, hogy a Klára és Ferenc című film gondolata szerint Ferenc a Szentföldről hazafelé tartva, betegen, meglátja a hegyek között Greccio városát. Megkérdezte útitársától, Illuminató testvértől, hogy melyik város lehet az ott előttük, mire az készségesen megfelelt, hogy az bizony valószínűleg Greccio. Mire szent Ferenc: Tévedsz, jó Illuminato testvér, az ott Betlehem. Mert – magyarázta meg később Szent Ferenc, Isten megmutatta neki, hogy – az Úr minden földje szent, minden otthon Betlehem. A mi otthonunk, a mi családjaink, a mi utcánk, kerületünk, városunk és hazánk is lehet Betlehem általunk is a hit és a felebarát felé figyelmes jósággal közelítő szeretet által!
Imádkozzunk Pio atya szavaival a Szűzanyához:
Ó Mária, a megtestesült Igének Szülője és a mi legédesebb Anyánk, itt vagyunk lábaid előtt, mialatt felvirrad egy új nap, egy új nagy ajándéka Istennek. Kezeidbe és szívedbe helyezzük egész valónkat, bennünk minden a Tied legyen: értelmünk és akaratunk, testünk és lelkünk. Alakíts bennünk anyai szereteteddel egy új életet, a Te Jézusod életét.
Ó Mennyek Királynője, a legkisebb értékű cselekedeteinket is támogasd a Te anyai sugallataiddal, add, hogy a szent és szeplőtelen áldozatnál minden és mindegyik tiszta és Istennek tetsző legyen!
Ó Jóságos Anya, tégy minket szentekké, amint ezt tőlünk Jézus elvárja és a Te Szíved vágyakozva folytonosan kéri! Amen.
