Kedves testvérek!
MA minden a megtestesült, az emberré lett Krisztusról szól! Ő az akiről Izajás hirdeti: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást, aki azt mondja Sionnak: ,,Királlyá lett a te Istened.””. Ő az Isten kinyilatkoztatása, szava az emberekhez. „Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk”. Ő róla mondja János, hogy „Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít (…)Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. (…) És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.”.
Ma Isten megtestesülését Szent Ágostonnal valljuk és csodáljuk: „Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog! (Ef 5, 14). Ismétlem, Isten érted lett ember.
Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene. Elvesznél, ha ő el nem jött volna.”.
Egy rádióbeszélgetésben hallottam, hogy tulajdonképpen egy ’siker sztorit’ szemlélhetünk Karácsonykor, hiszen 2000 évvel ezelőtt egy be nem fogadott házaspár egy istállóban adott világra egy didergő gyermeket, s röviddel ezután menekülniük is kellett, ma meg a világon milliárdokkal együtt emlékezünk az eseményre és merítünk erőt, reményt, szeretetet és hitet belőle. Valóban! S ezzel a siker, vagy isteni történettel szemben a kulcskérdés a befogadás! „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. (…)Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” Befogadni Istent és befogadni az embert! „Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.” (Mt 10, 40). Karácsony titka annak lényegének bensőséges megélése: Isten VALÓDI befogadása, imádása, viszonszeretése az Ő értem való végtelen szeretetéért. „Ha nem sikerül meglelned a Karácsonyt a szívedben, biztosan nem fogod meglelni a fa alatt” (Charlotte Carpenter). Mert a Karácsony nem üzlet, hanem ÜZENET! A Hit Éve megtérésre való felszólítása mai ünnepünkön minden eddiginél nagyobb erővel szólít meg bennünket. Ha Isten így szeret, miért nem lépünk előre lelki utunk ösvényén; ha Ő így szeret miért rekedni meg lelki zarándoklásunkban; ha Ő ennyire szeret mitől is félünk; ha Ő ennyire szeret miért is nem merjük ténylegesen és teljesen átengedni neki a kormánykereket, miért nem merjük ledönteni emberi önimádásunk bálványát? „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.”
Uram, Te egyszer itt jártál a Földön s hátrahagytad lábnyomodat, hogy legyen mit követnünk. Te, aki a mennyből letekintesz minden vándorra, erősítsd a fáradtat, bátorítsd a csüggedőt, térítsd vissza az eltévedtet, vígasztald a küzdőt. Te, aki az idők végén ismét eljössz, hogy megítélj mindenkit, Urunk és Megváltónk, hadd álljon példaképed tisztán és világosan lelki szemeink előtt, hogy szétoszlassa a ködöt! Segíts nekünk, hogy Téged követve érkezzünk meg üdvösségedbe és otthont találjunk Tenálad! /Soren Kierkegaard: Példaképünk: Krisztus/ Ámen!
