Kedves testvérek!
A nyár elejének számunkra fontos eseménye volt Szent Pio atya testének látható módon való kihelyezése, immáron maradandóan. Ezen alkalommal Angelo Amato bíboros atya, San Giovanni Rotondoban, szentbeszédben tanított a relikvia és Szent Pio atya földi maradványainak tiszteletének értelméről, tanításáról. Ezt a szentbeszédet szeretném most közreadni:
Angelo Amato bíboros atya, mint a Szenté avatási Kongregáció prefektusa, azzal kezdte tanítását, hogy a kongregáció, hosszú időre visszanyúló hagyomány örököseként, tudja, hogy az Egyház, szentek anyja, nagy tiszteletben tartja és nagyra tartja ezek földi maradványit, relikviáit.
A bíboros atya vezetésével mi magunk is tegyük fel a kérdéseket, hogy mi is a relikvia és milyen okból tiszteljük azokat? A relikvia egy szent testét, vagy egy testrészét jelenti. A korai időktől kezdve az Egyház tisztelettel őrizte szentjeinek földi maradványait, megmentvén azokat az elpusztulástól és az üldözők és a megszállók meggyalázásától. Azok relikviáinak tisztelete, akik most a mennyek országában vannak, abból ered, hogy a földön, az ő testük az isteni kegyelem templomai voltak és érdemszerzésük, valamint megszentelődésük eszközei voltak, hősies erény és önmegtagadás gyakorlataikkal és vártanúságukkal. Az Egyház ma is élő tiszteletére utal, hogy a megújított Misekönyv is megerősíti, hogy az oltárainkba, azok felszentelésekor, helyezzünk szentek relikviáit. Ez estben az a tanítás is kitűnik, hogy a szentek áldozata Krisztus most közöttünk is megélt áldozatában találják eredetüket és hathatóságukat.
A bíboros atya közvetlenül arra a kérdésre is válaszolni kívánt, hogy: mi a jelentése annak, hogy a hívek tisztelettel közelednek Pietralcinai Szent Pio atya testi maradványai felé? Milyen jelentéssel bírnak zarándoklataik és imádságuk? A következőképpen felet kérdésére a bíboros atya: a zarándok, aki hittel közeledik a relikviához, hogy szemlélje a testet, mindenek előtt azt a kegyelmet kéri Istentől, hogy megtérjen, ahogyan azt maga Pio atya ösztönözte gyótatásaiban és a lelki gyermekeivel való párbeszédben. És minél inkább a zarándok azon igyekszik, hogy keresse és elnyerje ezt a kegyelmet, annál inkább gyarapszik a jóba való megtérésben és a szent iránti tiszteletében. Szent Pio atya tanításaiban elmélyülve, a zarándok megtanulja, hogy a kegyelemben mindig lehetséges a rossz felett aratott győzelem és az újjászületés hiányosságaiból és bűneiből. Ahogyan Szent Pio életében bőségesen járta ki a kegyelmeket, a megbocsátást és az evangéliumi életben való ösztönzést, úgy most az égből folytatja gondolataink és cselekedeteink sugallását, a kiengesztelődésben és az evangéliumi szeretetben. Az urnához járulva a zarándok megújíthatja a szentel való párbeszédét, önmagáért imádkozva és másokért közbenjárva, azért, hogy béke és jóság eláradhassanak önmaga, szeretteinek, a társadalomnak, a világnak szívében.
A stigmákat szemlélve, amelyek a szenvedésének, Krisztus gyötrelmeinek megosztásának jelei, a zarándok felismerheti, hogy saját életének elkerülhetetlen fájdalmai közelebb vihetik Istenhez. Megerősíti tehát türelmét, derűjét.
De mindenek fölött a reménynek való megnyílás a legszebb ajándék, amit Szent Pio atya azoknak ajándékoz, akik elzarándokolnak hozzá vagy imádkoznak hozzá. A remény meghívás, hogy bízzunk mennyei Atyánkban és az Ő végtelen gondviselésében, amelynek gondja van minden emberre, mindenek előtt a szenvedőkre, a szegényekre, a nélkülözőkre, a szomorúakra, akik igaz képei az Ő szenvedő Fiának.
Pio atya földi maradványainak tisztelete az azokat őrző csodálatos kápolnában emlékeztetik a hívőket, hogy Szent Pio most már a mennyek országában él, és ott vár mindannyiunkat a Szentháromság örök boldogságában való részesedésben.
A zarándoklat Szent Pio urnájához, összefoglalva tehát, hitet, remény és szeretetet ébreszt bennünk, és úgy tűnik jól megfelel Jézus szavainak: „28Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. 30Az én igám édes, és az én terhem könnyű”.
