Évközi 2. vasárnap (Alberto atya)

Kedves Testvéreim!
Az Evangélium, amit az imént hallottunk, nagyon gazdag tanításokban és jelentéseiben. Csak néhányat szeretnék kiragadni közülük, hogy senkinek ne vegyem el a kedvét attól, hogy sok mást is észrevegyen.
Nekem, úgy tűnik, hogy a mai evangéliumi jelenet főszereplője Jézus anyja. Ő az, aki a meghívást kapja a kánai menyegzőre. Jézus egyszerűen csak azért megy oda, mert az ő fia. Azt mondja az Evangélium: “Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre.”  Ezek a szavak arra ösztönöznek bennünket, hogy keressük Mária, Jézus anyja jelentőségénk mélységét.
Az épp véget ért karácsonyi időszak eltöltötte szívünket és elménket a Boldogságos Szűz Mária anyaságának szépségével. Most a kánai menyegzőn gondolkodjunk el anyaságának alakulásáról. Mindig engedelmesen a Szentlélek művének, Szűz Mária nem szűnik meg felébreszteni Fiában annak tudatosságát, hogy elérkezett az óra, hogy megmutassa dicsőségét, és elindítsa a tanítványait a hit útján.
Jézus anyjának közbelépésére egy negatív tényező ad alkalmat: elfogyott a bor. Ha egy menyegzőn elfogy a bor, az az ünnepség csúfos véget ér, és szégyent hoz az ifjú házasokra egész hátralevő életükben. Ebben a helyzetben mutatkozik meg Szűz Mária anyai zsenialitása. Észrevette a helyzet súlyosságát, mint olyan jelet, ami Fia jelenlétét kéri, akiről Gábriel angyal megmondta: “Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ő: a Magasságbelinek Fia… és királyságának nem lesz vége.”
Szűz Mária anyai megérzése előszőr késszé teszi arra, hogy észrevegyen egy szükséget, és aztán fiára nézve megtalálja rá a választ. Azt mondja az Evangélium: “Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: “Nincs több boruk.”
Jézus megérti, hogy anyja arra kéri, hogy nyilvánuljon meg, mint az, akit Isten küldött az üdvösségért, és azt válaszolja: “Még nem jött el az órám.”  De aztán így folytatja az Evangélium: “Erre anyja szólt a szolgáknak: “Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”
Ezek a szavak azt mondják el nekünk, hogy Szűz Máriát az határozza meg, hogy teljesíteni akarja anyai feladatát, míg csak Jézus meg nem érti, hogy a “fogytán levő bor” a kapcsolat az ő jelenléte és az üdvösség órája között.
Az Evangélium azt mondja: “Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.”
A mai Evangélium azt is megmutatja, mennyire tisztelte Jézus édesanyját. Jézus engedelmeskedik anyjának, és végbeviszi az egyik legszebb csodát. Jézus a “jó bort” adja nászajándékul, ami megízesíti a házasok életét.
Anyja iránti tiszteletét azonban Jézus fejezi ki leginkább, amikor “asszony”-nak nevezi. Azt írja az Evangélium: “Mit akarsz tőlem, asszony?” Itt nem világos rögtön az elnevezés. Ennek az elnevezésnek a ragyogó mivolta akkor lesz világos, amikor Jézus, a keresztre feszítve “”látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: “Asszony, íme a te fiad.” (Jn.19,26). Itt Jézus édesanyját anyasága teljességében mutatja meg nekünk. Ő az “új Éva”, minden Krisztus-hívő édesanyja.
Meg vagyok róla győződve, hogy a mai Evangélium arra hív bennünket, hogy úgy viselkedjünk az életben, mint ahogy a Szent Szűz viselkedett a kánai menyegzőn.
Azok között a körülmények között Szűz Mária tanúságot tett arról, hogy Jézus jelenléte új módszert ad az ítéletalkotáshoz és a valóság megközelítéséhez.
Ha Isten jelenléte olyan barátivá válik számunkra, mint amilyen volt a Szűzanya számára, a valóság minden részlete az ő jelenlétének a jele.
Mindenekelőtt az Isten jelenlétének a jele, ami hiányzik. A hiányérzet az a forrás, ami azért van, hogy ne felejtkezzünk meg arról, hogy Isten Misztériuma Jézus Krisztusban van jelen.
Ha valamink nincs, akkor erősebben imádkozunk és kérjük az üdvösséget. Ha megtanuljuk ezt az új módszert, akkor ezen a héten gyakran fogjuk ismételni a szentmise könyörgését. Kitartóan fogjuk mondogatni Istennek: “Mindenható, örök Isten, te kormányozod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban”. Amen.