Évközi 22. vasárnap (Alberto atya)

Kedves Testvéreim!
Ezen a vasárnapon köszönetet kell mondanunk a tanítványoknak, mert megmutatják nekünk, hogy a Krisztus iránti szeretetük hogyan változtatja meg az életüket. És ezt a változást ellenzőik, a farizeusok és az írástudók is észreveszik. A mai Evangélium így beszéli ezt el: “Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret…A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: “Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ebből az elbeszélésből megértjük, hogy a farizeusok és az írástudók nyomoznak a názáreti Jézus után, hogy aztán jelentsék a Jeruzsálemi Főpapok Tanácsának. A nyomozás rögtön kiterjed a tanítványokra is és ezért faggatják Jézust. Ezzel megmutatják, hogy megérezték, a tanítványok megtanulták Jézustól megélni azt a szabadságot, ami lehetővé tette nekik, hogy ne érezzék kötelezőnek az “Ősök hagyományainak” a megtartását.
A farizeusok tehát a kérdésükkel arról tájékoztatnak bennünket, hogy Jézus tanítványai az élet egy másfajta megélésének a jelei. A tanítványok nem az ősök hagyományai szerint élnek, mert találkoztak Jézussal, aki az új világ kezdete, ahogyan azt Ő maga hirdette: “Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk.1,15).
És amióta Jézus kiválasztotta a tizenkettőt, hogy vele legyenek, Jézus elkezdte őket nevelni, és tanítványai első tanítványai lettek  Isten Országának, amelynek építésén dolgozott. Jézus tehát segített a tanítványainak, hogy megtérjenek, a szív megváltozására nevelte őket, hogy az új világ kezdete legyenek.
A Jeruzsálemből küldött megfigyelők számára a tanítványoknak ez a megtérése a leghétköznapibb és legegyszerűbb tettekben is látható volt, például abban, ahogy ettek. És ez nem tetszett a farizeusoknak, mert ők elutasították azt, hogy Isten más módon is megmutatkozzon és megjelenjen, mint az “ősi hagyományokban”.
Jézus tehát jogosan kel tanítványai védelmére, hogy mindenekelőtt önmagát védje és hogy a megtérésre szólítsa a farizeusokat is. Ezért ezt mondja: “képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.”
Izajás idézésével Jézus az Ótestamentum prófétáinak szellemi folytatásába helyezi magát, akik mindig a szívet helyezték az Istennel való kapcsolat középpontjába, és mindig kíméletlenül kritizálták a mózesi törvények formális betartását.
Elkerülhetetlen volt tehát, hogy Jézus kemény ellenállásba ütközzön az írástudók, a farizeusok és a törvénytudók részéről. Ők Isten törvényeinek tanulmányozásának áldozták az életüket, és azt tanították az embereknek, hogy mit tegyenek, hogy teljesen megtartsák Isten törvényeit, főleg a tisztaságra vonatkozó szabályokat.  A farizeusok egyfajta testvériséget alkottak, amelynek a legfőbb gondja az volt, hogy betartsa az összes tisztaságra vonatkozó törvényt. A farizeus szó ugyanis azt jelenti, elkülönült. Azért harcoltak, hogy a tisztaságra vonatkozó törvények tökéletes megtartásán keresztül az embereknek sikerüljön tisztának, elkülönültnek és szentnek maradniuk, ahogyan azt az Ősök Törvénye megkövetelte.
Jézus, aki azért jön, hogy visszaadja az embereknek az istenfiúságot, azt hirdeti, hogy a tiszta és tisztátalan ételekre vonatkozó szabályoknak nincs értelme, és ezért: (Jézus) ismét magához szólította a népet. “Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná”.
Az az út, ami ahhoz a szabadsághoz vezet, hogy teljes szívvel szeressük Istent, nagyon leköti a tanítványokat különösen Pünkösd után, amikor a Krisztushívők közösségének el kell majd szakadnia végleg a zsidóság vallási gyakorlataitól.
A tanítványoknak már most nehéz megérteniük Jézus tanítását. Ezért amikor egyedül maradnak vele, magyarázatot kérnek. És Jézus nagy türelemmel és jóindulattal ezt a magyarázatot adja a tanítványainak: “belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert”.
Fontos hangsúlyozni, hogy a tanítványok meghallgatják, figyelik, a tudatuknak azonban még hosszú útra van szüksége ahhoz, hogy megértse az életnek azt az újdonságát, amit Krisztus javasol az embernek. Ugyanis Pünkösd után még magának Simon Péternek is, egyházfői minőségében isteni látomása volt, amelyben Isten azt mondta: “Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak”. Végül aztán megtartják az első jeruzsálemi zsinatot. Ezen a Szentlélek megvilágosítja az apostolokat, hogy felismerjék, hogy a pogányoknak is joguk van belépni az Egyházba anélkül, hogy alávetnék magukat a mózesi törvény előírásainak.
Szent Pál az, aki még nagyobb erővel kijelenti, hogy Krisztus megszabadított a mózesi törvény rabságából, és az egyetlen közvetítő lett Isten és az emberek között. Krisztusban Isten közel olyan jött minden emberhez, hogy az embernek ne kelljen a keresésén fáradoznia. Szent Pál ezt ezekkel a szavakkal mondja: “Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” (Gal.2,20s).
Krisztus lett minden ember szíve, hogy a szív minden jóság forrása legyen. Ugyanis “a Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény”. (Gal.5,22s). Amen

Hozzászólások lezárva.