Évközi 34. vasárnap – Krisztus, a mindenség királyának Főünnepe (Péter Pál)

Kedves testvérek!

A teológusok időnként nem közvetlen módon beszélnek Istenről, hanem egy közvetett módon, tagadásokat használva. Például: azt mondva, hogy nincs több Isten, Isten nem rossz vagy gonosz, Ő nem ellensége az embernek stb. Krisztust a mindenség királyát ünnepelve én is hasonló képen szeretnék eljárni. Az ünnep kapcsán Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című költeménye jut eszembe. Nagyon nagy kihagyásokkal a vers így szól: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, (…) nemcsak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van (…)mert zsarnokság ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy a régi istened sem; mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,  (…) az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves, (…) mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, (…) s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt  növeszted, fiad neki nemzed,  hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; (…) mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál”. Amikor most november végén Krisztust a mindenség királyát ünnepeljük, maga az időpont is segít bennünket, magyarokat, amikor november 4-re, de még előtte, október 6-ra vagy 23.-ra emlékezünk, hogy felismerjük, hogy mi magunk emberi történelmünkben oly sokszor a zsarnokság által jelzett véres útján járunk. És mit mondjunk a máról? Ma talán nincs zsarnokság? A világban? Van, gondoljunk csak Észak Koreára, Kínára, Fehéroroszországra, Palesztinára stb. És a mi világunkban? Lehet, hogy itt is ott van? Színes papírba csomagolva, gusztusosan tálalva, okos, pszichológiával megdolgozott, marketinggel álságosan reklámozva? Lehet, hogy társadalmi berendezkedésünket, amit viccesen demokráciának hívunk, sokkal inkább a fogyasztás és önzés zsarnokságának kellene hívnunk? A világunkat szemlélve Georg Orwell juthat sokszor eszünkbe, aki az Állatfarmban azt a kiírást tárja elénk: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”. Talán nem ez a fajta zsarnokság jut eszünkbe a balliberális uniós törekvések, rendelkezések sorát szemlélve? Szent Cirill és Metód glóriái sértik a nem hívőket, ezért azt le kell venni a szlovák kéteurós érmékről. Ez kb. olyan, hogy aki magasabb, mint 160 cm annak mindnek vágunk a lábából, mert magasságuk sérti az alacsonyabbakat. Az akkori és a mai világ zsarnokságáról is szólva Jézus „ezt mondta nekik: “A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat.” (Lk 22,25) és ez megy a bűnbeesés óta a mai napig.
Krisztus királyt szemlélve, az előző szentlukácsi idézet folytatása hasznos lehet számunkra, mert leírja Krisztus királyságát. Így szól: „26Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 27Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.” (Lk 22, 26-27). Vagy a lábmosás jánosi evangéliumában azt olvassuk: „Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13, 13-15). Krisztus királysága, a hatalom általa való gyakorlása nagyon más, mint az, amiről az emberi történelem szól! Jézus maga is úgy szól róla a mai evangéliumban: „Az én országom nem ebből a világból való”, mert az annyira más, mint az, amit megszoktunk. A lukácsi idézet azt is megérteti velünk, hogy a Szeretet-Istennek királysága, uralkodása a szolgáló szeretet gyakorlásának, élésének a képessége, és azt is, hogy ez a királyság bennünk és általunk folytatódik és terjedhet ki a szűkebb és tágabb világunkra.
Krisztust, a mindenség királyát ünnepelve imádkozzunk hatalmas Urunkhoz tehát, hogy értesse meg velünk, hogy mire vagyunk rendelve, mi velünk az Ő akarata és adja meg ehhez a szükséges akarást és erőt, hogy betöltsük a tőle rendelt hivatásunkat!
Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van
Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;
csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.
(Assisi Szent Ferenc)

Hozzászólások lezárva.