JÉZUS MEGKERESZTELKEDÉSE Főünnep (Alberto atya)

Kedves Testvéreim!
Hallottuk Jézus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének elbeszélését. Más volt ez a keresztség, mint amiben mi részesültünk, de mélyen kapcsolatban van vele. Alapjában véve Krisztus misztériuma a világban a „keresztség” szóval foglalható össze, ami a görögben a „megmerítkezést” jelenti.
Isten Fia, aki öröktől fogva osztozik az Atyával és a Szentlélekkel az élet teljességében, „megmerítkezett” a mi bűnös valóságunkban, hogy részesülhessünk az ő életéből: megtestesült, megszületett úgy, ahogyan mi, növekedett, ahogyan mi, elérte a felnőtt kort és küldetését épp  a „megtérés keresztségével” kezdte meg, amit Keresztelő János adott, hogy felkészítse az embereket az Ő befogadására.
Első nyilvános megjelenésekor Jézus lement a Jordánhoz, elvegyült a bűnbánó bűnösök között, hogy megkapja a keresztséget. János természetesen nem akarta megkeresztelni, de Jézus ragaszkodott hozzá, mert ez volt Atyjának, az Istennek az akarata.
Miért akarta hát ezt az Atya? Miért küldte úgy Egyszülött Fiát a világba, mint Bárányt, hogy magára vegye a világ bűneit?
Az Atyaisten ezt az örök szeretet miatt akarta, amit minden teremtménye iránt érez, mert azt akarja, hogy minden ember megkapja az örök üdvösséget.
Jézus Krisztust azért küldte a világba, hogy Isten életét, az Ő szeretetének Lelkét ajándékozza az emberiségnek. Szent Pál ezt az igazságot a következő szavakkal hirdeti: „Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. ( Rm 6,3-5).
Ma azonban a Szent Evangélium középpontjában a Szentlélek kiáradása van. Ez az idők teljességének a jele. Keresztelő János tudta ezt, mert Isten kinyilatkoztatta neki. Ezek a szavai: „Aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.” (Jn 1,33).
Maga Jézus úgy értékeli ezt az eseményt, mint saját felkenését, amikor a  názáreti zsinagógában kijelenti: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” (Lk 4,18).
Szent Péter szentleckében ezekről a kezdetekről szólva mondja: „Ti tudjátok, mi minden történt a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában. Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal”.
A Lélek az, aki kezdetet adott a teremtésnek, amikor „lebegett a vizek fölött”; a Lélek az, aki kezdetet adott a megtestesülésnek Mária méhében; a Lélek az, aki kezdetet ad Jézus nyilvános működésének;  a Lélek az, aki kezdetet ad az Egyháznak Pünkösd napján. És a Lélek az, aki az élet teljességét adja nekünk a szent keresztségben.
A Szent Evangélium elbeszéli, hogy a Szentlélek kiáradása után maga az Atyaisten hallatja a hangját. Ezt mondja ugyanis az Evangélium: „És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Az Atyaisten ezzel megerősíti, amit Izajás próféta már felfedett az olvasmányban, ami azt mondta: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.”
Jézus a Messiás, aki eljött tapintatosan és osztozva, azzal, hogy mindenki bűnét magára vegye, akinek sebei által meggyógyultunk. Ezért van az, hogy Jézus először a bűnösök között jelenik meg nyilvánosan, velük szolidaritást vállalva.
A Szentlélek keni fel Jézust arra a küldetésre, amit Izajás próféta így jelez már előre: ”Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Általa kötök szövetséget népemmel, és adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek”.
Szent Péter, hogy elmagyarázza, ki Jézus, ugyanazt a nyelvezetet használja, mint Izajás próféta, amikor a szentleckében így beszél:  „Ő (Jézus) pedig, amerre csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyította minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten”.  Aztán Szent Péter hangsúlyozza, hogy Jézus küldetése nem ismer határokat, mert „az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely néphez tartozik”.
Kedves Testvéreim! A Liturgia ma azt szeretné, hogy amikor Jézus megkeresztelkedéséről elmélkedünk a Jordánban, jobban tudatosítsuk magunkban a mi keresztségünket. A mise könyörgése ugyanis kijelenti: „Mindenható, örök Isten, te ünnepélyesen kinyilatkoztattad nekünk Krisztust, mint szeretett Fiadat, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban és leszállt rá a Szentlélek. Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből”.
Testvéreim, soha nem köszönjük meg eléggé a Szentháromságnak azt, amit a szent keresztségben tett velünk. Soha nem leszünk elég hálásak a szüleinknek, mert elvittek minket megkeresztelni, és mert a szent hitben neveltek minket.
A legjobb módja annak, hogy megköszönjük Istennek, és mindazoknak, akik a szent hitben neveltek minket az, ha hűségesek maradunk a keresztségben tett ígéretekhez.
Különösen ma, de minden egyes nap szeretnénk kijelenteni, hogy ellene mondunk a bűnnek azért, hogy Isten fiainak szabadságában élhessünk, hogy ellene mondunk a bűn csábításának, hogy ne uralkodjon rajtunk a bűn, és hogy ellene mondunk a sátánnak, minden bűn eredetének és okának.
És ezt követően megújítjuk a hitünket Istenben, a mindenható Atyában, ég és föld teremtőjében, Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, meghalt és eltemették, de feltámadt a halottak közül, és az Atya jobbján ül, és hinni akarunk a Szentlélekben, a Katolikus Egyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben.
Kedves testvéreim, ilyen nagy és ilyen szép a mi isten-fiúi méltóságunk! Ez teszi lehetővé minden nap, hogy megdöbbenéssel nézzük az eget, ami értünk maradt nyitva, hogy felmehessünk és részesülhessünk az örök boldogságból.  Amen