Nagyböjt 1. vasárnap – Péter Pál testvér

Kedves testvéreim!

Nagyböjt első vasárnapjának evangéliumában Jézus megkísértését szemlélhetjük. Szentek életét olvasva látjuk, hogy a szentek életének eseményei szinte másolják Jézus életének eseményeit. Egy mély felismerés ez, ami ma is segíthet bennünket. „Jézus a Szentlélektôl eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra.” olvastuk az Evangéliumban és ugyanez történik pont velünk is. Mi is történt a Jordánban? Jézus megkeresztelkedése Keresztelő János keresztségében. Testvéreim, mi is nagyböjt elején, arra kapunk meghívást, hogy a keresztségünkben megkapott Szentlélek vezetése alatt engedjük bevezetni most magunkat a nagyböjt 40 napos sivatagjába. Tehát, mi is újraéljük a mában Jézus életének egy pillanatát. Ozeás próféta írja le nagyon jól a nagyböjti szent idő lényegét: „kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek. Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjéről” (Oz 2, 16b-17). Hogy mennyire fontos ez azt Anselm Grün szavaival hadd érzékeltessem: „Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik az nem virraszt, és aki nem virraszt azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. – A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ui. Istennel találkozunk.
A sivatagban időző Jézus három alkalommal megkísérti a sátán. Az első alkalommal: „mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré”, a Sátán elénk tárja a ajzó- és pótszereinek praktikáit. ’Mond ennek a képernyőnek, hogy legyen társad’, ’mond ennek az édességnek, hogy legyen örömed’, ’mond ennek a videónak, ábrándnak, alkalmi partnernek, hogy legyen a párod, a kedvesed’, ’mond ennek az ölebnek, hogy legyen a gyermeked’. Jézus a józanságra hív meg bennünket, hogy térjünk vissza a virtualitásból a valós emberi életbe, még ha az olykor izzadtságszagú is, de valóságos! „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” (Madách). Másodszorra, „Minden hatalmat és dicsôséget neked adok – Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”, azt az örök kérdést tisztázza le, egyszer s mindenkorra, hogy a világ Isten- vagy emberközpontú-e. Jézus válasza, amit nem karosszékből hozz, hanem úgy, hogy az neki áldozatába kerül, mégis egyértelmű: a világ központjában az Isten áll! Ahogyan az a V. lateráni zsinat megnyitó beszédében is elhangzott -1512-ben, és a ma kereszténységére is igaz – „szükséges, hogy az emberek alakuljanak a szent valóságokhoz, és nem a szent valóságok az emberekhez”. A harmadik „Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kôbe üsd a lábad” rámutat arra, hogyan élünk vissza Isten szeretetével, mint pld: ’majd úgy is meggyónom’, ’ki látja, Isten meg úgyis megérti, ez nem olyan nagy dolog’, ’megtehetem, hiszen Isten a Szeretet és Irgalom, vagy talán nem így van?’.
Jézus szavaival a hitre hív bennünket és Krisztus földi helytartója, XVI. Benedek pápa a nagyböjti üzenetében arra hív meg bennünket, hogy a hit és a szeretet isteni erényeinek ösvényén járjunk. Ösvényről szólok, mert hisz „13A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. 14Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Mt 7) – ahogyan Jézus tanítja nekünk. A Táborhegyi színeváltozás evangéliumi jelenetét is eszünkbe juttatva, a pápa arra tanít bennünket, hogy „A keresztény létünk abban áll, hogy folyamatosan felmegyünk az Istennel való találkozás hegyére, majd onnan leereszkedünk, és magunkkal hozzuk az onnan fakadó szeretetet és erőt, hogy magának Istennek a szeretetével szolgáljuk testvéreinket.” És „A szemlélődésnek és a tevékenységnek (…) az Egyházban egymás mellett kell léteznie és egymást kiegészítenie”.

Drága Jézusom, testem lelkem Királya!

Sajnálom és bánom, hogy bűneim által én is “feszítsd meget” kiáltottam a tömegben…
Sajnálom és bánom, hogy én is gúnyoltalak…
Sajnálom és bánom, hogy én is arcul csaptalak…
Sajnálom és bánom, hogy tövis voltam a koronádon…
Sajnálom és bánom, hogy én is fogtam a kalapácsot…
Sajnálom és bánom, hogy bűneimmel hozzájárultam megfeszítésedhez…

Köszönöm, hogy vétkeimet Magadra vetted.
Köszönöm, hogy azokat a keresztre vitted.
Köszönöm, hogy értem meghaltál.
Köszönöm, hogy kiengesztelted Mennyei Atyámat.

Dicsőítelek a feltámadásodért!
Dicsőítelek, mert engem is feltámasztasz!
Dicsőítelek, mert meghívtál az örök életre!

Köszönöm és elfogadom a megváltást.
Köszönöm és elfogadom az új szövetséget. Ámen.

Hozzászólások lezárva.