Kedves Testvéreim!
A karácsonyi idő emberi szempontból is kedvez a család összetartásának, együttlétének. És ez bizonyosan segít a családnak felfedeznie az értékeit és a hivatását. A Szent Család vasárnapja hatékony segítség ahhoz, hogy összejöjjenek mint család, Isten Misztériuma előtt, aki a názáreti József és Mária családját választotta arra, hogy elkezdje felfedni magát emberi testben, hogy mindenki megismerje és eljusson az üdvösségre…
Ez a vasárnap tehát a názáreti családot helyezi a figyelem középpontjába, mert minden családban van egy bizonyos hasonlóság a názáreti családdal. Így imádkoztunk ugyanis a szentmise könyörgésében: “Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot, segíts, hogy nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben”. A reggeli dícséretben pedig ezt énekeltük: “Urunk, fényesedjék nekünk a Szent Család példája, és vezéreld lépteinket a békesség útjára”.
A Szent Család vasárnapja segít megértenünk azt, ami a Katolikus Egyház Katekizmusában van írva: “Krisztus egész élete misztérium” (n.514s). És így magyarázza: “Jézus életében minden az Ő legbensőbb misztériumának a jele. Cselekedetei, csodái, szavai által vált nyilvánvalóvá, hogy „benne lakik testileg az istenség teljessége”.
Tehát az a tény is, hogy Jézus családban születik, felfed valamit Jézusból, felfed valamit számunkra. Így tehát van mit tanulnunk Jézustól, van mit tanulnunk arról, hogy mi hasznos ahhoz, hogy méltó módon éljük az életünket a végcél rendje szerint, amire Isten teremtett.
Jézus családban született, mert a család a Szentháromság képmása. Jézus, megtestesülésével, túl azon, hogy a Szentháromság családjában élt, emberi családban is kezdett élni. Ő ugyanis öröktől fogva a Fiú, akit az Atyaisten nemzett a Szentlélek szeretetében, az időben pedig Mária és József fia. Ezáltal Jézus újból létre akarja hozni “az élet igazi modelljét” a názáreti családban, hogy minden család rátalálhasson önnön igazságára, vagyis a Szentháromság képére. És hogy a legszentebb Háromság élete váljon a családi élet szabályává.
A szentatya, Hatodik Pál pápa, amikor Názáretbe zarándokolt, ezeket a szavakat mondta: “A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelyben elkezdjük megismerni Krisztus életét. Mert ezen a helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk, elmélkedjük át és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten Fiának ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában… Itt értjük meg továbbá a családi élet lényegét. Minket valóban Názáret figyelmeztessen arra, hogy mi a család, mi annak a szeretetközössége, komoly és ragyogó szépsége, szent és sérthetetlen sajátossága. (A szent család) mutassa meg, milyen szeretetteljes a családban a nevelés, amelyet semmi más helyettesíthet. Tanítson meg arra, hogy mi a család alapvető kötelezettsége a társadalmi rendre. (A názáreti házban) ismerjük meg a munka fegyelmét. Ó, názáreti otthon, az ács Fiának háza, az emberi munka kemény, de megváltó törvényét itt szeretnénk leginkább megérteni és magasztalni”. (VI. Pál)
Az Evangélium, amit most hallottunk az egyetlen epizódot említi, amelyet tudunk Jézus, Mária és József családjának hétköznapi életéről abból a harminc évből, amit normális szeretetteli, munkás és hittel teli életben töltöttek.
“Jézus életének legnagyobb részét úgy élte le, hogy osztozott a legtöbb ember sorsában: élete minden látványosság nélküli, mindennapos élet, egy kézművesé, aki a zsidó vallásosságban Isten törvénye alatt áll egy falusi közösségben. Ebből az egész korszakból csak annyit tudunk, hogy Jézus engedelmeskedett szüleinek és „gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52).
“Jézus Anyja és nevelőapja iránti alárendeltségében teljesen és tökéletesen teljesítette a negyedik parancsolatot. Ez az engedelmesség földi képe volt a mennyei Atya iránti fiúi engedelmességének. Józsefnek és Máriának való mindennapos alávetettsége hirdette és elővételezte a Getszemáni kerti imádság engedelmességét: „Ne az én akaratom…” (Lk 22,42). Krisztus mindennapos engedelmességével rejtett életében már megkezdődött annak helyreállítása, amit Ádám engedetlensége lerombolt”.
“Jézus megtalálása a Templomban az egyetlen esemény, mely az evangéliumok Jézus rejtett életéről való hallgatását megtöri. Ezáltal Jézus sejteti küldetése iránti teljes, istenfiúságából adódó odaadásának misztériumát: „Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” Mária és József nem értették e szavakat, de a hitben elfogadták, és Mária „mindezeket az igéket megőrizte a szívében” a hosszú évek során, mialatt Jézus egy mindennapos élet csöndjében rejtve maradt”.
A mai Evangélium ezekkel a szavakkal zárul: „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” Ezek a szavak azt jelzik, hogy Jézus normálisan növekedett, mint sok más gyermek. Az Evangéliumokban ezért is szereti magát az “Ember Fiá”-nak nevezni. Mária és József családja biztosan hiteles család volt, amely segítette gyermeke növekedését, és ez a család nagyon nyitott is volt mások felé. Különösen a rokonok felé, olyannira, hogy “Jézus rokonai” hosszú ideig egy klán volt, amiről az Ősegyház megemlékezett.
Kedves Testvéreim! Miközben a názareti családról elmélkedünk, nyissuk meg szívünket és értelmünket, hogy felfedezzük a történelemben azt a rengeteg családot, amelyek ugyanazokat az erényeket és ugyanazt a szeretetet élték meg. Minden elismerésünk és dícséretünk az övék, mert hozzájárultak a történelem folytatásához.
Gyakran és szívesen imádkozunk azokért a családokért, amelyekben még ma is ragyognak a Názáreti Család szent erényei és szeretete. Mindig imádkozzunk, hogy a házasság szentségében fakadjanak olyan családok, akik meg akarják mutatni a világnak, milyen szép dolog a házastársi szeretet-hűség megélése az Isten iránti hűségben. Isten Egyházának szüksége van hiteles keresztény családokra, mert a házasságban létrejövő családokban talál bölcsőre és olyan helyre, amelyben be tud illeszkedni az emberi nemzedékekbe és ugyanígy a nemzedékek az Egyházba. Amen
