Évközi 11. vasárnap (Péter Pál – szombat este)
Kedves testvérek!
Az évközi tizenegyedik vasárnap első olvasmánya Ezekiel próféta könyvéből vett vigasztaló üzenet, hogy Isten újra felemeli népét. A próféta ezt az üzenetet az új hajtás képével ecseteli. Néha talán mi is úgy érezzük magunkat, mint a lelombozott fa, ezért nekünk is szükségünk van arra a bátorításra, hogy Isten a mi életünket is képes újra lombos fává növeszteni.
A második olvasmányban Szent Pál azzal igyekszik bizalmat önteni korintusi híveibe, és velük együtt belénk is, hogy ne csüggedjenek el mostani életük viszontagságai miatt, mert Isten kegyelme működik bennük.
Az evangéliumban Jézus példabeszédét olvassuk az Isten országáról, amit ezúttal a földbe vetett maggal hasonlít össze. Először elmondja azt, hogy amikor a magvető elvetette a magot, tovább már nem ura annak sorsa felett, hanem a mag további fejlődése egy egész sor körülménynek van kitéve, mint például a föld, az eső és a napfény. A magvető további munkája a termés begyűjtése lesz.
A példabeszéd második részében Jézus a mustármaghoz hasonlítja az Isten országát. Ezúttal a szerény kezdet és a gazdag eredmény közötti ellentétre helyezi a hangsúlyt. Történelmileg, amikor ez a hasonlat elhangzott, Jézus jövendő országa, a kereszténység, még tényelegesen igen szerény kezdetnek mutatkozott. A kereszténység ma már óriási fa.
E két hasonlat sokat mondhat a mi lelki életünkre vonatkozóan is. Isten igéje csendesen dolgozik a lelkünkben anélkül, hogy ezt mi vagy mások észrevennék. Isten kegyelme működik bennünk, alakítja napról napra gondolatainkat, szándékainkat, akaratunkat. Nagyszerű keresztény hitünkben az a tudat, hogy vallásosságunk nem követel meg tőlünk látszatos tetteket, kemény vezekléseket, szigorú lemondásokat. Valaki esetleg kérdezhetné, akkor miért vezekeltek a szentek? A válasz egyszerű: nem azért, hogy kiérdemeljék Isten szeretetét, hanem azért, mert úgy érezték, hogy így tudják legjobban kifejezni hálájukat azért a kegyelemért, amely már bennük működött. Az aszkézis, a lemondás és a vezeklés, nem feltétele az életszentségnek, hanem első gyümölcse. A szentek nem keserves jajgatással vezekeltek, mint a farizeusok, hanem örömmel és hálatelt szívvel, megszívlelve Jézusnak azt a figyelmeztetését, hogy imáikat és böjtjüket akkor végezzék, amikor senki sem látja őket. A mi részünkre is ez az életszentség útja: figyelünk azokra a kegyelmi indításokra, amelyek kis magként bennünk műkődnek és keresik útjukat a teljes beérés felé.
A másik tanulságot a kis mustármag példájából vonhatjuk le. Isten országában nem mindig érvényesülnek az evilági kategóriák, amint azt világosan kifejtette Jézus a nyolc boldogságban, amikor boldogoknak nyilvánította a szegényeket és üldözötteket. Nos, hasonló módon a „kicsi” és „nagy” fogalmak is mintha helyet cseréltek volna Jézus országában. A Boldogságos Szűzanya hálaénekében ellentétbe helyezi a gőgösöket az alázatosakkal, Jézus pedig világosan leszögezte, hogy a kicsik lesznek a legnagyobbak a mennyek országában. Ennek az evangéliumi logikának nagyszerű üzenete az, hogy életszentségünket nem az emberek szemében tűnő nagy vállalkozások alapozzák meg, hanem azok a mindennapi, hétköznapi ügyes-bajos tevékenységek, amelyeket Isten iránti szeretetből teszünk.
Még egy gondolat idekívánkozik, éspedig az Egyházról, amely Isten országának látható jelenléte. Reá is érvényes a kis mag és a mustármag példázata. Az Egyházban is működnek belső kegyelmi erők, ami miatt nem kell félnünk, hogy evilági erők képesek lesznek megállítani növekedését. Az Egyházban is sokszor megismétlődik, hogy egy szerény kezdeményezés terebélyes fává lesz az évek során. Gondoljunk csak bármelyik szerzetesi közösségre, amelyek igen gyakran egy ember karizmájából születtek. Ha a történelemből akarunk példát venni, akkor gondolhatunk Assisi Szent Ferencre, aki egyedül elindított egy akkora lelki mozgalmat, amely még ma is erőteljesen jelen van az Egyházban és a világban. Az újabb kori példák közül gondoljunk Boldog Teréz anyára, aki egyedül indult el Kalkutta szegénynegyedeinek utcáin, hogy néhány év leforgása alatt tette és műve felébressze a világ lelkiismeretét. Vigyük magunkkal a vasárnapi evangélium örömhírét: Isten ma is csodálatosan jelen van és működik mindegyikünk szívében, az Egyházban és a világban.
Évközi 11. vasárnap (Péter Pál – TE DEUM)
Kedves testvérek!
„Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni, hirdetni reggelenként kegyelmedet, éjjelente hűségedet tízhúrú hárfával, énekszóval, lanttal. Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram, s ujjongok kezed műveinek”. Ezzel a hálás lelkülettel jöttünk mai vasárnapunkon össze, hogy Te Deumot énekeljünk, a 2011-12-es lelkipásztori évért. Ez a lelkipásztori év sűrű ősszel kezdődött Szent Pio, Szent Ferenc és Szent Erzsébet triduum és ünnepek, Pajor András és Kozma Imre atyák, illetve a rendházunkban élő atyák jelenlétével és vezetésével. Igazán színvonalas programokkal teletűzdelt, máriás plébániai kirándulást tartottunk Máriagyűdre és Pécsre. Az Advent hagyományaink szerink közös koszorúkötéssel kezdődött. Az adventi időben klubdélutánt is tartottunk. Karácsonyunk szép megünneplésének momentumaként a Családév lezárása után, az Eszterházy László esperes atya elnöklésével megtartott Szent Család ünnepén megnyitottuk a plébánia Család évét, az előbbi meghosszabbításaként. A szentmisét a családok megáldásával tetőztük be. Család és emberi kapcsolatok témában voltak plébániai filmvetítések is. A nagyböjtöt is bőséges lelki programok lehetőségeinek sorával élhettük meg. Megemlítést érdemel a pénteki keresztutak sora, amit hagyományaik szerint a Karitász szervezet meg és vezetett. Hálás szívvel köszönöm Sergio atyának a nagyheti lelkigyakorlaton az újraevangélizációval kapcsolatban ránk hagyott szavait. Nagyszerdán több testvérünknek, időskorára való tekintettel vagy betegségében kiszolgáltathattuk a betegek kenetét. Húsvét említésekor kedves élményként emlékezem meg a nuncius úr jelenlétére és szavaira, és a magyar, ill. olasz közösségek közös ünneplésére. Húsvét apropóján elismerőleg kívánok szólni az egész egyházi év során kitartóan szolgáló ministránsokról. Szeretetteljes és segítő megjegyzésként talán csak annyit mernék szólni, hogy a jövőben küzdjük le a próbákkal szembeni ellenérzésünket és szánjunk rá időt. A rutinunk az elismerendő, egy kis plusz szeretettel még szebbet tudunk adni az Úrnak! A pünkösdi virrasztást nagyon szépen és számosan megtartottuk, minden órára sikerült atyát találni, akiknek hála, hiszen a saját plébániájukon való Főünnepi elfoglaltságaik mellett vállaltak szerepet lelki ünneplésünkben. Számosan voltunk és említésre méltó, hogy voltak Nagykanizsáról, Tatáról és a Sió mentéről is. Ebben az évben, sok év kihagyása után, ismét tartunk bérmálkozásra való felkészítőt. Találkozásról találkozásra 5 fiatal készül a felnőtt kereszténységre, ők: Bakonyi Klára, Barna Gábor, Somogyi Endre, Sárközi Dóra és Zsömböly Gergő. Imádkozzunk értünk, kísérjük Őket lelkiekben!
Szeretném a 2011-12-es lelkipásztori év lezárásaként megköszönni a Gondnokság szolgálatát: Zsömböly Lukács, Brükner Huba és Ágota, Kovács Nándor Paulini Levente voltak segítőim. Köszönöm kántorúr segítségét a szent zenéért és nem utolsó sorban az irodáért. A következőkben nevek említése nélkül szeretném köszönetet mondani. Köszönöm a Budai Kapucinus szerkesztőinek fáradozásait, munkáját. Köszönöm a Karitász ez évi szolgálatát is: a beteglátogatásokat, az idősekkel való kapcsolattartást, a Szent Erzsébet vásárt. Köszönöm mindazok segítségét, akik a templom, a templom virágainak, textíliáinak szépségét gondosságukkal szolgálták. Köszönet a pénzszámlálóknak is. Köszönöm szépen Steiner László sekrestyési szolgálatát is.
„Téged Isten dicsérünk” szól majd énekünk, hiszen minden eseményben és segítő, cselekvő személyben Isten jelenlétére csodálkozhattunk rá. Isten szeretetével átölel bennünket, gondoskodik rólunk, jelen van életünkben és segít bennünket. „Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően.”- valljuk mindannyian Szent Pállal (Fil 2,13). „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?- kérdezi Jézus – Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél.” Cselekedeteink és szolgálataink, legyenek azok kicsik vagy nagyok, mind-mind hozzájárult Isten országának megvalósulásához közöttünk! Hála Istennek a 2011-12-es lelkipásztori év minden kegyelméért, minden ajándékáért, minden ösztönző, buzdító, keresztény életünkben segítő tanításáért, találkozásáért. Köszönet közösségünk minden imádkozó és cselekvő testvérének! Ámen!
