Évközi 17. vasárnap (Alberto atya)

Kedves testvéreim! A mai vasárnapon Szent János evangéliumának hatodik fejezetével kezdjük elmélkedésünket. A kenyérszaporítás csodájáról gondolkodunk. Az elkövetkező vasárnapokon viszont az élet kenyere lesz a téma, amelyet Jézus a kafarnaumi zsinagógában hirdet, hogy megmagyarázza a kenyérszaporítás csodájának  értelmét.
Nyilvánvaló, hogy Szent János evangélistának az a célja, hogy a kenyérszaporítást úgy mutassa be, mint egy “jelet”, vagyis Isten adta jelzést, amelyen keresztül a tanúknak meg kellett volna érteniük, hogy Jézus az égből szállt alá, hogy beteljesítse az emberiség üdvösségét.
A jel szó értéke azonban Szent János evangéliumában annak az üdvösségnek a szimbólumában van, hogy Jézus az Egyház szentségeiben adja  és valósítja meg önmagát. A kenyérszaporítás különleges “jel”, az Eukarisztia “képe”. Persze, hogy Szent János a kenyérszaporítást az Utolsó Vacsora prófétai előképeként írja le. Vagyis a kenyérszaporítás csodája a Szent Eukarisztia intézményének megelőlegezése.
Ennek jele az a megjegyzés, amit az evangélista akkor tesz, amikor azt mondja, hogy “közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe”. Ez a Húsvét az utolsóelőtti Jézus földi életében. Utolsó Húsvétján Jézus beteljesíti az összes jelképet, és szenvedésével, halálával és föltámadásával megvalósítja az emberiség üdvösségét.
A többi evangélista is szól a kenyérszaporításról. Szent Jánosnál a legnyilvánvalóbb azonban, hogy ez az Eukarisztia szimbóluma. Ezt a következő részletekből tudhatjuk meg.
A többi evangéliumban a kenyérszaporítás egy egész napos tanítást zár le. Szent János pedig úgy meséli el, mint annak a napnak az egyetlen eseményét, mintha Jézus csupán azért ment volna el arra a helyre, hogy véghezvigye a csodát és megetesse azt a hatalmas tömeget.
A többi evangéliumban a tanítványok teszik meg az első lépést és provokálják Jézust, hogy tegyen csodát. Azt mondják Jézusnak, hogy már késő van, és el kell bocsátani a tömeget, hogy a környező falvakban ennivalót vásároljanak maguknak.
Szent Jánosnál a csodát csakis egyedül Jézus kezdeményezi. Azt mondja az Evangélium: “Tudta ő, hogy mit fog tenni.”
A többi evangéliumban Jézus megkéri az apostolokat, hogy osszák szét a kenyeret.
János evangéliumában viszont maga Jézus az, aki szétosztja a megszaporított kenyeret. Így mondja az Evangélium: “Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek.” Ez a részlet teszi a jelenetet az Utolsó vacsorához hasonlatossá, amelyben Jézus önmagát adja eledelül. Jézus az ajándékozó és az ajándék egyszerre.
A kenyérszaporítás csodája szoros kapcsolatban van az Eukarisztiával, mert Jézus, mielőtt szétosztotta a kenyeret, “hálát adott”. Jézus a görög szót használja a hálaadásra: “Eucaristein”, ebből ered az Eukarisztia szó.
Fontos kiemelni, hogy János evangélista szól a megmaradt kenyérdarabokról. Maga Jézus gondoskodik róla, és rendeli el a tanítványoknak, hogy szedjék össze. Meg is okolja.  Ezt mondja az Evangélium: “Hogy semmi se vesszen kárba.”
Az összegyűjtött kenyér mennyiség “Jelkép” értékű, amennyiben az Eukarisztia két jelentését foglalja magába. Az egyik ez: Az Eukarisztia “olyan kenyér, ami nem vész oda”, eltérően a “mannától”, amit nap mint nap össze kellett gyűjteni, különben tönkrement. A másik pedig ez: az Eukarisztiát Jézus alapította és osztotta ki első alkalommal, de aztán rábízta az apostolokra. Ez a jelentése tizenkét kosárnak is, amely megegyezik az apostolok számával.
Kedves Testvéreim! Kérjük annak kegyelmét, hogy ne legyünk olyanok, mint azok, akik részesültek a kenyérszaporítás csodájából. Megértik, hogy ez egy “jel”, de a saját véleményük szerint értelmezik. Ahelyett, hogy felismernék, hogy Jézus az Isten Fia, akit az Atya a mi üdvösségünkre küldött, csak az anyagi előnyt ismerik fel, hogy megtalálták azt, aki biztosítja a mindennapi eledelt, és ezért királyuknak akarják választani. Azt mondja azonban az Evangélium: “Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.”
Imádkozzunk mindig úgy, ahogy az Egyház tanítja: “Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Amen

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.