Évközi 19. vasárnap (Péter Pál atya)

Kedves testvérek!

1. Zénón abbáról beszélik, hogy amikor Szkétiszben tartózkodott, egy éjszaka kijött kunyhójából a lapályra. Három nap és három éjjel bolyongott, a fáradtságtól elájult, és haldokolva földre rogyott. Egyszer csak egy fiúcska termett előtte, kenyérrel és vizeskorsóval a kezében, és így szólt hozzá: „Kelj fel, egyél.” Ő felkelt és imádkozni kezdett, de azt hitte, hogy káprázat az egész. A fiúcska azt mondta neki: „Helyesen cselekedtél!” Erre ismét imádkozott, majd harmadszor is. „Helyesen cselekedtél!” — szólt hozzá ismét. Az öreg tehát felkelt, elvette az ételt és evett. Ezután azt mondta neki a fiúcska: „Amennyit mentél, olyan messzire vagy a kunyhódtól, de kelj fel és kövess engem!” És rögtön a kunyhójánál találta magát. Azt mondta tehát neki az öreg: „Jer be, imádkozz velünk!” Amire azonban az öreg belépett, a fiúcska eltűnt.

2. Azokban a zivataros időkben, melyeket Frigyes császár uralkodása világszerte az Egyház nyakába zúdított, a spoletói völgynek több ízben alkalma volt inni a keserűség kelyhéből. Itt ugyanis a császár parancsára méhrajok módjára katonai osztagok és szaracén íjászok ereszkedtek le, hogy az erődítményeket szétrombolják, és a városokat megostromolják. Mikor a dühös ellenség egyszer Assisi ellen, ez ellen az Úr különös szeretetét élvező város ellen támadt, és csapataival már szinte a kapukig hatolt előre, a szaracénok, egy minden gonoszságra kapható fajzat, mely szüntelenül keresztény vérre szomjazik és elvetemültségében semmi gaztettől nem riad vissza, San Damianónál egészen a monostor területéig nyomultak előre, sőt magába a szüzek klastromába is betörtek. A szegény úrnők szinte elaléltak a félelemtől, minden szavukban rettegés vibrált, és sírásukkal menten anyjukhoz menekültek. Ő pedig a félelem legkisebb jele nélkül azon betegen a kapuhoz, az ellenség elé vezettette magát. Maga előtt egy belülről elefántcsonttal kibélelt ezüst szentségtartót vitetett, melyben a Szentek Szentjének testét őrizték nagy áhítattal.
A kapu előtt, miután imádságban tökéletesen alávetette magát az Úrnak, sűrű könnyhullatással így kezdett Krisztusához szólani: „Uram, a pogányok kezére akarod-e adni fegyvertelen szolgálóidat, akiket én szerelmeddel tápláltam? Esengve kérlek Uram, oltalmazd meg szolgálóidat, akiket én most képtelen vagyok megoltalmazni.” És ekkor, mintha az Újszövetség engesztelő helyéről jött volna, egy gyermekhang ütötte meg fülét: „Én mindig megoltalmazlak benneteket.” „De Uram, – mondta a szent -, ha jónak látod, oltalmazd meg ezt a várost is, mely szerelmedért táplál bennünket.” És Krisztus így válaszolt neki: „Nagy szorongattatásokat fog kiállani, de az én segítségemmel megmenekül.” Erre a szűz fölemelte könnytől ázó arcát, és ily szavakkal bátorította a siránkozó szüzeket: „A hit nevében biztosítlak titeket, hogy semmi baj nem ér benneteket, csak bízzatok Krisztusban.” És a dühös ebeknek vakmerősége egyszerre megjuhászodott, és sietve menekültek a falakon át, melyeket az imént megmásztak. Megfutamította őket az imádkozónak ereje.

3. A legszentebb áldozattal együtt felajánlom Jézusom egész szívemet. Fogadj el engem irgalmas szereteted engesztelő áldozatának és add, hogy valóban az is legyek, „tiszta áldozat, szent áldozat, szeplőtelen áldozat.” És aztán konszekrálj engem: hogy amint e fönséges áldozatban a kenyérből és borból Te leszel, belőlem is formálódjék ki, áldozatodnak termékenyítő hatására, szent Szíved, irgalmas szereteted képmása, egészen az Atya örök terve szerint. Amen.

Ima szentáldozás előtt:
Mindenható, örök Isten, íme egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak szentségéhez járulok. Úgy közeledem, mint szegény, egyszerű teremtmény az ég és föld Urához. Kérlek azért végtelen irgalmadra, légy kegyes betegségemet meggyógyítani, tisztátalanságomat megmosni, vakságomat megvilágítani, szegénységemet gazdagítani, hogy az angyalok Kenyerét, uralkodók Urát oly hittel vegyem magamhoz, mint az lelkem üdvösségére a leghasznosabb.
Engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kivel most földi vándorlásomban egyesülni akarok, egykor az örökkévalóságban színről színre is megláthassam. Ki Veled és a szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön örökké. Amen.

Hozzászólások lezárva.