Kedves Testvéreim!
Az Evangéliumról szóló elmélkedést kezdjük az utolsó szavakkal, amelyeket az imént hallottunk: “Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké.”»
Ez a kifejezés nagyon jól megmutatja, hogy az emberek Jézusra szegezték a tekintetüket. “Szerfölött csodálkoztak”, mert a csodával, amit épp akkor vitt végbe, Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy Isten Misztériuma jelen volt közöttük, és úgy működött, ahogyan a Szent Írásokban meg volt írva. A tömeg szavaiban ugyanis, hogy “Csupa jót tett, a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké”, fellelhető két idézet az Ószövetségből.
Az emberek, amikor azt mondják ugyanis, hogy: “Csupa jót tett”, megsejtik, hogy Jézusban látható módon működik a Teremtő Isten. A Teremtés Könyve ugyanis így fejezi ki a teremtés feletti csodálkozást: “Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott”. (Ter 1,31).
Aztán amikor az emberek azt mondják: “a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké”, elismerik, hogy szemük előtt valósult meg Izajás próféta jövendölése, amit az olvasmányban hallottunk, ahol Izajás kijelenti: “Bátorság! Ne féljetek!… Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. Akkor megnyílik a vakok szeme, és a süketek füle hallani fog”.
Fontos kiemelni azt a helyet is, ahol Jézus a csodát véghezviszi. Ezt mondja az Evangélium: “Jézus elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, a Tízváros határába.” Tízváros pogány terület volt, kívül az Ígéret Földjén. És Jézus ezt a területet választja arra, hogy felfedje, hogy a világ üdvösségéért jött, a zsidók és a pogányok üdvösségéért egyaránt.
Habár külföldi területen is, de elismerik, hogy Jézusnak hatalma van meggyógyítani a betegeket. Az emberek ezért odavisznek hozzá egy süketet, aki nehezen tud beszélni. Olyan személyről van szó, aki nem tud beszélni a többiekkel, és épp ezért valószínűleg bizalmatlan volt a többiekkel szemben és félt tőlük.
Azok az emberek, akik nem tudták, hogyan segítsenek a süketnémán, kérik Jézust, hogy tegye rá a kezét. Mit is kértek az emberek Jézustól? Azt kérik, hogy mutassa meg, ki Ő. Azt kérik, hogy esdje ki Isten segítségét, hogy az az ember ismét derűsen éljen közöttük. Jézus szívesen ajánlkozik, elfogadja, hogy csodát tegyen, mert a csoda szerves része az Evangélium hirdetésének. Erre emlékeztet minket az Alleluja verse is, ami azt mondja: „Jézus hirdette országának örömhírét, és minden betegséget meggyógyított a nép körében”.
Aztán ezzel folytatódik az Evangélium: (Jézus)félrevonta őt a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét”. Jézus ahhoz, hogy ezt a csodát megtegye, szokatlan, másféle módon viselkedik, mert fontos igazságokat akar közölni.
Miért kell Jézusnak messzire vinnie a süketnémát a tömegtől? Az ok ez: Jézus általában akkor vitt végbe csodákat, amikor már igaz kapcsolatot alakított ki az emberekkel, mert a csodákkal Jézus felfedi, megismerteti önmagát, kapcsolatba kerül a meggyógyított emberrel, az Evangélium gyakran tájékoztat arról, hogy a meggyógyult ember elkezdi követni Jézust.
A mostani körülményekben azonban a süketnéma fél az emberektől, fél Jézustól. Tehát Jézus félrevonja. Ott, már nyugalomban olyan kapcsolatba tud lépni a süketnémával, hogy az kész legyen elfogadni a gyógyulást.
Az evangélista leírása: “fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét”, jól kifejezi a Jézus és a süketnéma közötti mély kapcsolatot.
Aztán Jézus “föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Jézus azért tekintett föl az égre, hogy megtanítsa nekünk, hogy az üdvösség Isten ajándéka, amit az imával lehet elnyerni. Jézus ugyanis csak akkor vezeti vissza az embert a hithez Istenben, és hogy szeresse Istent, miután lebontotta az akadályokat, amelyek meggátolják a kapcsolatot Istennel, és ezek pedig az eredeti bűn és a személyes bűnök következményei.
Aztán így folytatja az evangélista: “Azon nyomban megnyílt füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt”. A csodának sokféle hatása van: visszaadja a hallás és a beszéd képességét, és helyreállítja a békés együttélést az emberekkel, és visszaadja az egész népnek az isteni üdvösségbe vetett hitét.
Kedves Testvéreim! Köszönjük meg Istennek a Szentségeket, amelyekben Jézus továbbra is végzi a mi gyógyításunkat és üdvözítésünket. És újítsuk meg hitünket a szentségek gyógyító hatalmában. Ez a hit nagyban fog minket segíteni abban, hogy vágyjunk a szentségekre és arra, hogy megtapasztaljuk a gyógyulást, amit bennünk véghezvisznek.
És kérjük Istent, hogy velünk is megtörténjen az, ami a süketnémával. Vagyis hogy ha nehéz helyzetben találnánk magunkat, mindig legyen valaki, aki elhozza nekünk a szentségeket, hogy megtapasztaljuk a találkozást Krisztussal, aki mindig kész meggyógyítani minket a lélek bajaiból és visszaadni nekünk az Istennel és a testvéreinkkel levő közösséget, egységet. Amen
