Évközi 27. vasárnap (Alberto atya)

Kedves Testvéreim!
A Szent Evangélium elbeszéli, hogy Jézus egyre közelebb van Jeruzsálemhez, ahol meg fog történni az, amit Jézus előre megmondta: “Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad”.
És Jézus, miközben Jeruzsálem felé tart, látja, hogy növekszik mind az ellenségei elutasítása, mind a befogadás azok részéről, akik hisznek benne. A Szent Evangélium ugyanis megmutatja nekünk a farizeusokat, akik bizonyítékokat keresnek, hogy elítélhessék, és aztán elmeséli Jézus örömteli és szeretetteljes találkozását a gyermekekkel.
Elmélkedjünk először Jézus találkozásáról a gyermekekkel. Mikor Jézus átment egy falun, a Szent Evangélium ezt mondja: “Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét”. Nyilvánvalóan az édesanyák azok, akik megdöbbenéssel és meghatottsággal telve mutatják kicsinyeiknek Jézust és aztán odaviszik Hozzá őket, hogy megáldja. Az anyák és gyermekeik ellen morgolódnak a tanítványok. Ezt mondja a Szent Evangélium: “A tanítványok azonban elutasították őket”. Vajon mi ennek az oka? Valószínűleg az, hogy az anyákat és a gyermekeket a farizeusok törvényei szerint tisztátalanoknak tartották.
A Szent Evangélium rögtön hozzáteszi: “Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott”. Ugyanez volt Jézus reakciója, amikor kiűzte a kufárokat a templomból. Itt Jézus a gyermekek szentségét védelmezi. Ez az egyik újdonság, amit Krisztus hozott a világba. Őelőtte a gyermeknek nem volt semmi értéke.
Ezek Jézus szavai, amelyekkel kinyilatkoztatja, hogy senki más nem hasonlít Őhozzá jobban, mint egy gyermek: “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa”. Jézus ezzel a kijelentésével azt akarja mondani, hogy Ő Isten országa a földön, és a hozzá futó gyermekek befogadják Isten országát. És ennek bizonyságául Jézus egy esküt is tesz: “Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda”.
Ha így állnak a dolgok, ahogy Jézus mondja, akkor nagyon egyszerű hinni Jézusban és követni Őt. Egyikünk sem nőtt még ki a gyerekkorból, tehát megtalálhatjuk magunkban a szívnek azt az egyszerűségét és őszinteségét, amivel mindig kimondhatjuk: “Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”
Jézus találkozása a gyermekekkel ezzel zárul: “(Jézus) ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket”. Így akar tenni Jézus mindenkivel, velünk is most. Ő az Atyaisten szeretete, aki mindig átölel és védelmez bennünket.
A mai Evangélium első része azokról szól, akik nem fogadják be Isten országát úgy, mint egy gyermek. Ők a farizeusok, akik odajönnek Jézushoz és megkérdezik tőle: “Szabad-e a férjnek elbocsátania a féleségét”
Ma is sokan vannak, akik ugyanúgy válaszolnak, mint akkor, hogy a válás teljesen törvényes és sok esetben szükséges is. Jézus azonban azért jött a világba, hogy megnyissa előttünk az utat Isten igazsága felé, ami a szívünkbe van írva.
A választ, amit Jézus ad a farizeusoknak, csak akkor tudjuk elfogadni, ha olyan a szívünk, mint egy gyermeké, vagyis ha nyitott a szívünk arra, hogy befogadja mindazt, amit az mond, aki szeret minket. És Jézus az, aki annyira szeretett minket, hogy feláldozta az életét azért, hogy megszabadítson minket a haláltól.
Jézus válaszának van két fontos pontja. Jézus először szívünk állapotáról beszél és kijelenti: “A ti szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot”. Azután Jézus kijelenti, hogy a férfi és a nő egysége nem probléma, hanem Isten ajándéka. Ez az a csodálatos ajándék, amellyel Isten a kezdetekkor megajándékozta a férfit és a nőt, mert “Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.”
Miben áll a szív keménysége? A szív az, ami a valóság felszínén él és nem keresi a benne levő misztérium mélységét. A szívnek ez a keménysége sok gondot okoz, nehézzé és olykor egyenesen lehetetlenné teszi az életet.
A szív keménységétől megszabadított minket a szent keresztség, amikor reánk szállott Szentlélek, hogy megértesse velünk Jézus minden szavát. A Szentlélek ugyanis felfedi előttünk azt, amit az eredeti bűn és a személyes bűnök elfeledtetnek. És ez az a valóság, amiről gyakran megfeledkezünk: férfinek és nőnek lenni, ez leírja a testünk szerint azt a módot, ahogyan Isten szeretett, akart és teremtett minket és leírja azt a módot is, ahogyan most arra hív, hogy szabadon csatlakozzunk szeretetéhez, hogy tökéletes legyen bennünk az ő Szeretete, ahogyan az az alleluja versében van írva: Ha szeretjük egymást, Isten megmarad szívünkben, és szeretete tökéletes  lesz bennünk”
Kedves Testvéreim! Minthogy Jézus ma azt mondja nekünk: “aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda”, kérjük Istentől a kegyelmet, hogy gyermekként fogadjuk Jézusnak ezeket a szavait: “Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.” Jézus ezekkel a szavakkal megvédi a házasság nagyságát, méltóságát és újdonságát. A keresztény házasság az a hely, ahol hétköznapi módon és egyszerűen minden részlet Isten Szeretetéről szól. A férfinek és a nőnek az élet elfogadására nyitott szeretete tehát a teremtő Atyaisten és Fia Jézus áldozatkész szeretetének a hathatós jele, aki az életét adja mások javáért és üdvösségéért. A keresztény család jel és egyben a hely, ahol mindannyian felfedezzük az Istenhez való hasonlatosságot, és megtapasztalhatjuk a Megváltást, amelyben minden korlát, hiba és bűn megtisztul, és minden jó dolog megszentelődik és örökre megőrződik.
Megdöbbenve kell elmélkednünk Krisztus igazságáról, hogy Krisztus fénye világítsa meg minden gondunkat. Ez egy munka, amit sürgősen el kell végeznünk, hogy ne az történjen, hogy a gondok, a nehézségek szembeállítanak Krisztussal. Egyedül biztosan nem sikerül megtennünk. De nem vagyunk egyedül. Isten amikor ad egy kegyelmet, egyúttal megadja a segítséget is, amivel meg tudjuk élni.  Amen

Hozzászólások lezárva.