Kedves testvérek!
„Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” – így szólt mindannyiunkhoz a pap Hamvazószerdán, nagyböjti utunk első állomásánál. Szent Pál szava ma megerősíti bennünk azt a meggyőződésünket, hogy az emberi életnek tényleg van tétje. „sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, Istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, és az eszüket földi dolgokon járatják”. A Hit évében, az újraevangelizálás szükségességének felismerésében az Egyház, ahogyan Pál tette, emlékeztet bennünket arra, hogy sokesélyes az emberi élet. Hétfőn, az evangéliumban, Jézus arra tanított bennünket, hogy „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia (…), helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, (…). A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (…)Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.”. Pál arra emlékeztet bennünket, hogy „A mi
hazánk azonban a mennyben van”.
Nagyböjti utunkat járjuk, mennyei hazánkra emlékezünk s Ábrahámot szemléljük, aki minden hívő ember számára csodálatos példakép. „Isten egy napon kivezette Ábrahámot sátrából a szabad ég alá, és ezt mondta neki: ,,Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod ôket számolni.” Majd hozzáfűzte: ,,Ilyen lesz a te nemzetséged.” Ábrahám hitt az Úrnak”. És? – kérdezhetnénk. Ábrahám nemzetsége, népe körében meghallotta Isten szavát, elhagyta övéit, hogy az ismeretlen ígéret földje felé haladjon, most pedig idős emberként („75/99 éves volt”) egy idős asszony („Sárának már nem voltak asszonyi dolgai”) férjeként az Úristen nagyszámú nemzetséget ígér nekik. Ábrahám hit az Istennek minden emberi gondolat ellenére, ami a dolog lehetetlen voltáról beszélt! Isten most, a mai körülmények között ugyanerre a hitre hív meg bennünket is! Érthetjük már, hogy itt nincs helye semmiféle méricskélésnek, hogy ki-ki már mennyire tért meg!
Tovább olvasva a Teremtés könyvét a szövetség kötés véres jelenetében
valami csodát vehetünk észre, hiszen furcsa dolog történik ott. A
szövetségkötés szertartásában a kettévágott állatok között végigmentek a
szövetséget kötő felek, annak jeléül, hogy hűtlenség esetén olyan legyen a
sorsuk, mint ezeké az állatoké. Azonban itt csak Isten jelképe, a füstoszlop
halad végig az állatok között. Ami azt jelenti, hogy Isten egyoldalúlag
elkötelezi magát, hogy az ígéretet teljesíti. Ha az Ábrahámmal való
szövetségkor ez történt, mit szólhatunk mi akik a keresztség újszövetségi
szentségében léptünk életszövetségre a Szentháromság Egy Istennel! Isten nagyon
akarja a mi üdvösségünket, a megváltásunkat, életszentségünket, boldogságunkat.
S ezért, az Anyaszentegyház által, a színeváltozás evangéliumát ma nekünk
adva, felhívja figyelmünket az imádságra. Korunkban a legnagyobb bajok egyike,
a bajok forrása annak az elfelejtésében rejlik, hogy legelső szolgálatunk
Istent illeti. Márpedig az ima „Istenre kapcsol”, összeköttetést hoz
létre. Jézusi maga is úgy tanít bennünket, hogy „szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1), s kifejezetten kéri, hogy „Virrasszatok hát
és imádkozzatok szüntelenül” (Lk 21, 36), ahogyan szent Pál apostol is
tanít, hogy: „Imádkozzatok szüntelenül.” (1 Tessz 5, 17). A hamvazószerdai evangéliumban arra kaptunk ösztönzést, hogy a jótettek – imádság – böjt hármas elfoglaltságában éljük ezt a kegyelmi időt. A mai vasárnapi evangélium, a színeváltozás jelenetét elénk tárva a jótettek – imádság – böjt hármasságából kiemeli az imádság fontosságát.
